www.szerver.hu

Ez a meghajtó megérdemli, hogy beszéljenek róla, és hogy bebizonyítsa a szilárdtest-meghajtók előnyeit a hagyományos, lemez-alapú adattárolókkal szemben.

Végre egy olyan SSD került a piacra, ami kihasználhatja a szilárdtest-meghajtók elvi előnyeit a merevlemezes meghajtókkal szemben. Az Intel termékei között eddig is találkozhattunk ilyen meghajtókkal, de most valami egészen újat akarnak mutatni ezen a piacon a legújabb, és leginkább a mainstream-be tartozó termékükkel. A megjelenésről először az Intel Developer’s Forum-án számoltak be.

Az Intel X18-M és X25-M meghajtókat 1.8 vagy 2.5 inch-es, SATA merevlemez-tálcákra tervezték. Mindkét típust lehet 80GB és 160GB-s változatban is rendelni. A meghajtók MLC flash technológiát használnak, és bonyolult algoritmusok vigyáznak arra, hogy mindegyik tároló cella egyenletesen legyen terhelve (wear-leveling). Az Intel új SSD termékcsaládjában azonban a legnagyobb újdonságot a teljesítmény rejti. A PC World Test Center-ének egy mérnökségi példányon végzett értékelésén az X25-M drámaian jobban teljesített a vele összehasonlított 4200 rpm-es merevlemezzekkel szemben.

Teljesítményfokozások

A 4200 rpm-es Toshiba MK2035GS merevlemezes meghajtóval összehasonlítva, az Intel 80GB X-25M SSD a hétből egy kivételével minden teszten nagy előnnyel végzett. A lemezt intenzíven igénybevevő feladatoknál általában javulás volt tapasztalható. A legtöbb esetben az eredmények megrázóak voltak: példaként egy 3.06GB méretű, fájlokból és mappákból álló adatcsokor másolásához az Intel meghajtójának 63 másodpercre volt szüksége, míg a Toshiba meghajtója négyszer annyi idő alatt – 256 másodperc – teljesítette ugyanezt a feladatot. A 128GB-os Ridata NSSD-S25 a kettő között végzett 177 másodperces eredménnyel. A Nero disc imaging tesztjéhez (amely a WorldBench 6-os része) az Intel meghajtójának 266 másodpercre volt szüksége, míg a Ridata 476, a Toshiba pedig 847 másodperc alatt „ért célba”.

A hét tesztből kettőn az Intel terméke közelebb volt a másik két meghajtó eredményeihez. Az Intel SSD-nél 323 másodpercet vett igénybe, hogy szkennelje a tesztgép 3.2GB-os mappáját. A Ridata terméke 329 másodperccel épphogy lemaradt, a sereghajtó pedig ismét a Toshiba meghajtója lett 564 másodperccel. Egy másik teszten, ahol a WinZip használatával kellett a „versenyzőknek” tömörített fájlokat létrehozniuk, az Intel küldötte 252 másodperc alatt, a Toshiba képviselője pedig 272 alatt oldotta meg a feladatot.

Az Intel újragondolja az SSD-ket

Ahhoz, hogy megértsük, miért is képes az Intel nagyobb teljesítményű SSD-ket gyártani, mint a technológiával már korábban foglalkozó cégek, először is meg kell értenünk, hogyan is tárolódik az adat egy flash tárolóban. Az SSD controller kezeli a flash memóriát és az adatfolyamot is a host gép felé mindkét irányban. Az SSD-nek 20-szor vagy akár 40-szer annyi adatot kell írnia ahhoz, hogy 1GB adat írása valóban megtörténjen. Az adat írása blokkokba történik a DRAM-ba és a flash memóriába. Mire egy művelettel végzünk, valójában 32GB-nyi adatot írtunk ahhoz, hogy 1GB-nyit megváltoztathassunk. Ezen kívül a bonyolult eljárás is lassítja az adatmozgásokat a SATA II-es buszon keresztül. Az Intel az új SSD-jénél megváltoztatta az írási stratégiát a most debütáló, az írási sebességet növelő technológiájával. Az írási sebességet az határozza meg, hogy mennyi NAND flash írási műveletre van szükség a host számítógép által kezdeményezett adatírási feladatok végrehajtásához. Ahelyett, hogy a fenti példában ismertetett 32-szeres írási ciklust hajtaná végre, az Intel SSD-jénél ez a szorzó 1.1 (esetleg még kisebb) – és a felülvezérlések száma is drámaian csökkent. A gyártó 5 év hasznos élettartamot ígér az új termékénél, ha kb. napi 20GB adatírással számolunk. Az Intel a két meghibásodás közti átlagos időt 1.2 millió órára teszi – a specifikáció ezen részét a merevlemez gyártók csak a nagyvállalati környezetbe szánt meghajtóiknál teszik közzé (az Intel specifikációja felveszi a versenyt ezekkel a termékekkel).

Nagy fejlődés, de hogyan tovább?

A szilárdtest-meghajtókra mindenki úgy gondolt, mint az adattárolás jövőjére. Ezzel szemben a 2007-ben kiszállított első modellek nagy csalódást okoztak. A hagyományos merevlemezeknél magasabb, több száz dolláros áruk és kisebb kapacitásuk mellett nem nyújtottak kézzelfogható előrelépést. A PC World Test Center 2007-es tesztjeiben csak visszafogott fejlődés látszott az intenzív lemezhasználatot igénylő műveletek terén a SanDisk és a Samsung modelljeinél.



2008-ban az SSD-k fejlődése csak apró lépésekből állt, egészen év végéig. Egyre több szereplő lép be erre a piacra. Az Intel terméke eléggé felkavarta az állóvizet, és sokkal érdekesebbé tette az SSD technológiát a fogyasztók és a nagyvállalatok számára egyaránt – különösen a technológia által kínált energia megtakarítási lehetőségek miatt. Ezek a lehetőségek azonban kevésbé érdeklik az átlagos fogyasztót, ám annál inkább az üzleti szektort. Egy notebook merevlemeze csak egy kis részét adja az egész gép működésének, míg egy vállalati, 24/7-es adatközpont esetében hosszú távon már sok előnye van az alacsony energia felvétellel működő adattárolóknak.